Induláskor még gondolkodtunk is, hogy az egyiptomi határ melletti 12-es utat választjuk. Aztán mégis inkább a 40-es mellett döntöttünk.Szerencsénkre.

A 12-es, és folytatása, a 10-es út párhuzamosan halad az egyiptomi határral. Itt történt a támadás. RPG-vel lőttek rá egy autóbuszra, majd röviddel később még egy rakéta robbant, autóbuszt ez nem ért, előtte vagy mögötte volt a detonáció. Állítólag az utat is aláaknázták egy helyen. Az akció közben folyamatosan tüzeltek a merénylők, egy személyautóra is a buszra is, kézifegyverekből. Legalább is ezt mondták egyelőre, akiket megkérdeztünk az útellenőrzéseknél.

Merthogy a határmenti út és az általunk választott 40-es út jó darabig párhuzamosan halad. Ott, ahol összekötik mellékutak a két főutat, megállították a forgalmat. Géppisztolyos katonák százait láttam. Tankok mozogtak a Negev-sivatagban. Az egyik ellenőrző pontnál is tank állt.

Maale Hameshar környékén teljesen leállt a forgalom. Ott rostokoltunk a sivatag közepén. Annyira rosszul lettem, hogy utána felkerestünk egy ambulanciát, a legközelebbi lakott településen. Ennek eredményeképpen mentő vitt Be'er Shevába. Nem is volt gond a checking pontoknál.

Szerencsére a kórházban közölték, nincs komoly bajom, csak több vizet vigyek mindig. Fel kell készülni mindenre. Be'er Shevában együtt feküdtem sérült katonákkal, de nem mondtak semmit, hogy merre jártak pontosan. Csak abból következtettem ki, hogy a támadást követő incidensnél lehettek jelen, hogy az izraeli tévéstábok várakoztak a bejáratnál.

Aztán kiengedtek, és most, éjjel érkeztünk meg Tel-Avivba. Itt zajlik az élet. Sajna hozzászoktak az efféle incidensekhez. Itt tudtam meg, hogy amikor Eilatból kifelé jövet elzúgott felettem egy vadászgép, akkor mértek csapást a Gázai-övezetben egy házra. Gáza egyébként odébb van, az izraeli-egyiptomi határ nyugati részénél kezdődik az övezet, idáig tart a 10-es út. Izrael hamar reagált a merényletekre, és a levegőből szétlőtték a támadók bázisát. Ott meg állítólag egy kisgyerek halt meg. Ezt sem akarta senki.