Bryndzove halusky - szlovákul így hívják a sztrapacskát és bizton állíthatom, hogy csak olyan vendéglőbe érdemes beülni Pozsonyban, amelyikben ezen átlagosnak tetsző, de magyar embernek különlegességként ható étek kapható. Amúgy Pozsony belvárosát már régen rendbe rakták. Sétálóutca mindenütt, kedvére lófrálhat a turista. Ivó és evő helyből is bőven talál magának.

A műemlékek bemutatásától most eltekintünk, a vár továbbra is szép, de azért a budapestihez képest igen szerény, ráadásul a közelében található modern, de elég ronda parlament összekuszálja az ember harmóniáját, ami a a városképet illeti.

Maradjunk a has művészeténél. A belvárosban a sör a magyar árakhoz képest olcsó. Pilsner Urquell talán a legdrágább, de ez is 2 euró alatt marad. A Krusovice 1,65 körül kóstál, a Kelt és más helyi sörök viszont 1,40-ért méretnek. Hangsúlyozom, ez a turistavadász terület, a belváros.

Poszonyban felesleges beülni a különböző sushi- és tapasbárokba. A grillételeket kínálók is érdektelenül hozzák az újonnan csatlakozott EU-államok átlagát. A bryndzove haluskyt és a káposztalavest azonban itt érdemes megkóstolni. Az előbbi nem ragad, nem nyúlik, nem keserű a túrótól, nem zsíros és mégis laktató és nagyon finom. Kb. 2000 forintot, 6-8 eurót kérnek érte. A leves fele ennyibe kerül és barna kenyérrel, akár teljes adagnak is felfoghatjuk, ha nem zabálni akarunk.  A pincéreknél azért jó tudni, hogy inkább használják a kb. 200 szóra terjedő angol szókincsüket, minthogy megértsék a magyart, de amúgy szívélyesek.

Végül a szállásról. Mi az internet alapján a Hotel Juniorra szavaztunk. Kb. olyan mintha Budapesten az Árpád-híd pesti hídfőjénél található lakótelepen foglaltunk volna. Az épület a késő 80-as évek terméke lehet. Külsőre vicces panel, belsőre teljesen megfelelő és 2 éjszakára elkért 90 euro a kétágyas szobáért normálisnak mondható.

Végül a gyerek csapata is egész jól szerepelt, Éremmel jöttek haza a nemzetközi kosárlabdatornáról. Egy hétvégét tehát Pozsony bőven megér, ha jó sörökre és eredeti sztrapacskára vágyunk.