A színész egyszerre több színházban is játszott néhány nappal ezelőttig: Debrecenben, a Vidám Színpadon, a Pesti Magyar Színházban összesen hat előadásban szerepelt. A napirend, mint mondja, meglehetősen zsúfolt volt: egy átlagos színházi nap reggel 10 órakor kezdődött, 14 óráig folytak  az új darabok próbái. Délután mindenki intézte a hétköznapi dolgait, forgatott vagy szinkronba ment. Este, ha nincs a színésznek éppen előadása, akkor 18 órától 22 óráig újabb próbák voltak napirenden. Ha pedig van előadás, akkor az általában 19 órakor kezdődik. És ha mondjuk zenés darabról van szó, akkor néha másfél órával az előadás előtt már bent kell lenni.

Hogyan változott most az életetek?

Egy hete van bejárási tilalom, egyelőre mindenki próbál magához térni a sokkból, ami egyik napról a másikra ért minket. Most még nem olyan nehéz a helyzet, de biztos vagyok benne, hogy lesz majd egy mélyebb, depressziósabb időszak, amin át kell, hogy segítsük egymást. Én azt terveztem, hogy festek, olvasok, megtanulok zongorázni - de egyelőre még csak addig jutottam, hogy levágtam a hajam és kipihentem magam.

Mi a túlélési terv?

Anyagilag mindenki bizonytalan, nem tudni, hogy mi lesz velünk, szabadúszó művészekkel. Nyilván 1-2 hónapig valahogy kihúzza az ember, de ha tovább tart ez az egész, ki tudja, mi vár ránk? Majd összefogunk és segítjük egymást, más megoldást nem látok egyelőre!

Lelkileg milyen hatással van ez rátok?

Én egyelőre egész jól viselem a helyzethez képest. Ma pont Balázs Andival beszéltem, aki olyan szépen fogalmazta meg a mostani állapotot: ,,ezt meg kell gyászolnunk”. Aztán valami kreatív dologgal kitölteni az időt. De nagyon oda kell figyelnünk egymásra, a barátainkra, hogy ők se forduljanak magukba. Most fog kiderülni, kikre számíthat igazán az ember.

Milyen óvintézkedéseket teszel, hogy ne kapd el a vírust?

Én úgy döntöttem, hogy nem mozdulok ki a lakásból, ha nagyon nem muszáj. Nyilván a munka miatt nem is kell, de kerülöm a személyes kapcsolatokat és szerencsére a környezetemben élők és a barátaim is így látják ezt jónak! Pár napja még tartottunk egy utolsó kisebb baráti összejövetelt. Szomorú volt belegondolni, hogy vajon mikor fogom őket újra látni vagy megölelni. Remélem, hogy minél előbb vége lesz ennek és sokkal megfontoltabban indulunk majd újra neki a dolgoknak.